Folytatjuk a sorozatot arról, hogy: Mit kérjünk imában az Úrtól?

Korábban arról volt szó, hogy az Úr Jézus imádkozni tanította a tanítványait. Akkor mondta a „Mi Atyánk” kezdetű imát. Eddig szó volt arról, hogy kérjük: szenteltessék meg Atyánk neve, legyen meg az Ő akarata, és adja meg a mindennapi kenyerünket, és bocsássa meg a vétkeinket.

Most az ima befejező mondatait olvassuk el! Máté 6,13: És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg minket a gonosztól. Mert tiéd az ország és a hatalom és a dicsőség mind örökké. Ámen!

1.) Ne vígy (ne vigyél) minket kísértésbe!

A kísértésnek kétféle jelentése van. 1. Bűnre csábítás. 2. Próbára tevés. Nyilvánvaló, hogy Isten senkit nem kísért bűnnel. Jak 1,13-14: Senki se mondja, mikor kísértetik: Az Istentől kísértetem: mert az Isten gonoszsággal nem kísérthető, ő maga pedig senkit sem kísért. Hanem mindenki kísértetik, amikor vonja és édesgeti a tulajdon kívánsága. A Sátán az ember saját kívánságát éleszti fel, mint Évánál is láttuk.

Viszont tudjuk, hogy Isten megpróbálja az embert. Pl. 1Móz 22,1-ben olvassuk: Isten megkísérté Ábrahámot. Hogyan? Azt kérte, hogy áldozza fel Izsákot. Ábrahám kiállta a próbát, és az Úr megáldotta.

De akkor mit jelent ez, hogy az Úr ne vigyen kísértésbe? Úgy gondolom, hogy az Úr arra akar rávilágítani, hogy ne legyünk magabiztosak, hogy mi aztán kiálljuk a próbát! Emlékezzünk Péterre! Mennyit fogadkozott, és a próba alatt elbukott.

Erre utal a következő Ige is: 1Kor 10,12-13: Azért aki azt hiszi, hogy áll, meglássa, hogy el ne essék! Nem egyéb, hanem csak emberi kísértés esett rajtatok: de hű az Isten, aki nem hagy titeket feljebb kísértetni, mint elszenvedhetitek; sőt a kísértéssel egyetemben a kimenekedést is megadja majd, hogy elszenvedhessétek. Minket nem visz Atyánk erőnket meghaladó kísértésbe, próbába. Zsolt 103,13-14 Amilyen könyörülő az atya a fiakhoz, olyan könyörülő az Úr az őt félők iránt. Mert ő tudja a mi formáltatásunkat; megemlékezik róla, hogy por vagyunk.

2.) Szabadíts meg minket a gonosztól!

Csia így fordítja: ragadj ki a rosszból! Ebben az a felismerés van, hogy az ember önmagától nem tud megszabadulni a gonosztól. Isten kell, hogy kiragadja, kiszabadítsa. A hívőt már kiszabadította a Sátán hatalmából, de ha vétkezünk, ha belemegyünk rossz, gonosz dolgokba, akkor ismét az Úr szabadítása kell. Reá van szükségünk, és ezt kérjük is! Olyan ez, mint amikor valaki egy mély gödörbe esik. Könnyen bele eshet, de kijönni már nem tud. Jákób egyik áldásában olvassuk, 1Móz 49,18: Szabadításodra várok Uram!

3.) Az ima befejezése

Mert tiéd az ország és a hatalom és a dicsőség mind örökké. Ámen!

(1) Istené, Atyánké az ország és a hatalom. Övé a királyság, az uralom, a királyi hatalom. Nem a Sátáné, nem embereké. Amikor napjainkban látjuk a gőgös vezető embereket, és a sok rosszat, amit tesznek, és azt gondolják, övék a hatalom, bármit megtehetnek, akkor mondjuk hittel: Mi Atyánk! Tiéd az ország, Tiéd a hatalom! Most nekik is adtál percnyi időre hatalmat, de el kell majd számolniuk vele.

(2) Atyánké a dicsőség mind örökké! Ézs 42,8: Én vagyok az Úr, ez a nevem, és dicsőségemet másnak nem adom, sem dicséretemet a bálványoknak.

Ézs 48,11: Önmagamért, önmagamért cselekszem; mert hogyan szentségteleníttetnék meg [nevem]?! És dicsőségemet másnak nem adom!

Ne feledjük, hogy Atyánkhoz imádkozunk! „Mi Atyánk, Ki a mennyekben vagy!”

Az Úr azzal kezdte az imát, hogy „Szenteltessék meg a Te neved, jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod!” És ugyanezzel fejezte be: „Mert tiéd az ország és a hatalom és a dicsőség mind örökké. Ámen!” El fog majd jönni az Ő országa, uralma láthatóan is, de már most is Övé az ország és a hatalom. Szenteltessék meg az Ő neve, de már most is és mindörökké Övé a dicsőség!

Így adjuk meg imáinkban mennyei Atyánknak a tiszteletet, hódolatot! Neki adjunk dicsőséget, ahogy a mennyei angyalok és szeráfok. Ézs 6,3: És kiált vala egy a másiknak, és mondá: Szent, szent, szent a seregeknek Ura, teljes mind a [széles] föld az ő dicsőségével! Ez így van, ha most még nem látjuk, akkor is! Ámen.